Misén elhangzott idézetek

2026. február 22.

KEK 2847
Órigenész: De oratione 29, 15. 17:
GCS 3, 390-391 (PG 11,541, 544).

"Isten azt sem akarja, hogy a jót valaki kényszerrel kapja, hanem önként (...). Egyébként az a kísértés haszna. Istenen kívül ugyanis mindenki elől rejtve van, még önmagunk előtt is, hogy mi mindent hordozunk a lelkünkben; de ezek a kísértés révén nyilvánvalóvá válnak, hogy továbbra már ne legyen titok, milyenek vagyunk, hanem megismervén, kik vagyunk, amennyiben akarjuk, érezzük nyomorúságainkat, és adjunk hálát a jókért, melyek a kísértés által mutatkoztak meg nekünk.”

Belon Gellért, Jézus lelkülete, SZIT, Budapest 1988, 251.

"Nincs talán mégegy ilyen megfoghatatlan titka szent kereszténységünknek, mint éppen ez: a bűn az Isten szolgája. Minden titok valahogy ellentmondásosan fejlődik ki, hiszen túlhaladják a mi emberi gondolkodásmódunk kereteit. De egy sem ilyen mély. Az istentelenség az Isten tiszteletét. a rombolás az építést. Sehol sem mutatkozik az isteni mindenhatóság előttünk szegény emberek előtt napnál világosabban, mint éppen itt. Építő erőkkel építeni könnyű, de rombolókkal építeni, ez bravúr. Jósággal és kegyelemmel Isten-országát építeni könnyű, természetes, de bűnt és széthúzást befogni ebbe a munkába, ez az embert meghaladó ügyesség. Angyalokkal uralmat készíteni önként adódik, de gonoszokkal, ördögökkel dicsőséget hirdettetni, ez isteni mű."

2026. február 1.

Bosco Szent János áldozópap levelezéséből
(Epistolario, Torino 1959, 4, 201-203)

Mindenkor szeretettel munkálkodtam
Ha azt akarjuk, hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy mi a növendékeink örök boldogságáért fáradozunk, és őket a sajátos feladataik teljesítésére tanítjuk meg, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy sohase feledkezzetek meg arról, hogy ti e szeretett ifjak szüleit helyettesítitek. Ezekért az ifjakért mindenkor szeretettel munkálkodtam, tanultam, és teljesítettem papi szolgálatomat, de nemcsak én magam, hanem az egész Szalézi Társaság is.

Rövidnek éppen nem mondható eddigi életemben, fiacskáim, hányszor meg kellett győződnöm e nagyszerű igazságról! Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani.

Hadd ajánljam figyelmetekbe Szent Pálnak azt a szerető magatartását, amelyet a hitújoncokkal szemben tanúsított. Ez a szeretet őt gyakran könnyekre fakasztotta, s arra serkentette, hogy könyörögjön is nekik, amikor úgy tapasztalta, hogy kevésbé tanulékonyak, és az ő szeretetének ellenszegülnek.

Vigyázzatok arra, nehogy olyannak tartsanak benneteket az emberek, mint akiket a megtorlás indulata vezérel. Nehéz dolog ugyanis a büntetésben megőrizni a léleknek azt a következetes nyugalmát, amelyre azért van szükség, nehogy azzal gyanúsítsanak bennünket, hogy csak tekintélyünk fitogtatása miatt cselekszünk, vagy hogy indulatunkat szabadjára engedjük.

Tekintsük fiainkat azoknak, akik fölött valamelyes hatalmat kell gyakorolnunk. Legyünk inkább szolgálatukra, miként Jézus, aki azért jött, hogy engedelmeskedjék, és nem azért, hogy uralkodjék; szégyelljük magunkat bármi uralkodni vágyás miatt! Ne uralkodjunk hát fölöttük, hanem inkább arra törekedjünk, hogy jobban szolgáljuk őket.

Ilyen volt Jézus magatartása is az apostolokkal szemben. Elviselte őket, mint tudatlanokat és faragatlanokat, sőt mint kishitűeket is, és a bűnösökhöz is olyan jósággal és meghitt szeretettel közeledett, hogy ezen egyesek csodálkoztak, mások pedig megbotránkoztak miatta, és ismét másokban pedig azt a bizalmat keltette, hogy kérjék Istentől bűneik bocsánatát. Ezért hagyta meg nekünk parancsban, hogy szelídek és alázatos szívűek legyünk.

A mi gyermekeink ezek! Tehát ha hibáikat javítani akarjuk, tegyünk félre minden haragot, vagy legalábbis mérsékeljük azt annyira, mintha egészen kiirtottuk volna.

Ne legyen felindulás a szívünkben, ne legyen megvető tekintet a szemünkben, sem gyalázkodó szó ajkunkon, hanem legyünk irgalmasok minden adott helyzetben, a jövőre nézve pedig tudjunk remélni a javulásban, mint ahogyan az olyan igazi atyákhoz illik, akik a fiak igazi megjavítására és jobbá tételére törekszenek.

Az igen nehéz helyzetekben pedig tartsuk előbbre valónak azt, hogy esedezve és alázatosan kérjük az Istent, és ne mennydörgő szavak áradatát zúdítsuk a vétkesre, hiszen ez csak kárára lesz mindannak, aki csak hallja, és magát a vétkest sem javítja meg.

Létezik egy történet egy fiatal szerzetesről, aki azt hitte, hogy már uralja a kísértéseket. Szent Makariosz, akit életében szinte istenként tiszteltek a pusztában, testvéri feddéssel fordult hozzá:
„Amikor kettesben maradtak, Makariosz megkérdezte a fiatal szerzetest: »Hogy mennek a dolgaid?« Theopemptosz így válaszolt: »Imáidnak köszönhetően minden rendben van.« Az öreg megkérdezte: »Nem kell megküzdened a kísértő gondolataiddal?« Ő így felelt: »Nem, eddig minden rendben van.« Félt bevallani bármit is. De az öreg ezt mondta neki: »Sok éve élek aszkétaként, és mindenki dicsér engem, mégis, korom ellenére, továbbra is küzdök a szexuális fantáziákkal.« Theopemptosz erre így szólt: »Nos, őszintén szólva velem is ugyanígy van.« Az öreg pedig tovább folytatta, és sorra bevallotta azokat a többi kísértő gondolatokat is, amelyekkel küzdött, míg végül Theopemptosz is bevallotta mindet.” Így tudunk mi is csak hatni a környezetünkben élőkre.